Főoldal >> Katalógus Ma 2017. december. 16. szombat, Etelka napja van.
Bejelentkezés

E-mail cím

Jelszó



Hírlevél

Add a Facebook-hoz www.pottomtrendi.hu

 

Bankkártyás fizetés
Bankkártyás fizetés
AKCIÓK,HÍREK    GYEREKSAROK    ÖTLETTÁR    GALÉRIA    FÓRUM   SZABÁLYZAT    KOSÁR ÜRÍTÉS
Gyerekek KÖNYVESPOLCÁRA

Momó a kastélyban

A kötet megrendelhető a www.novumkonyv.hu oldalon vagy terjesztőinknél!

Hechlovszky Krisztina: Momó és a manótitok
(Részlet)

Az iskola

Momó és Piri a két kismanó, leült a két leghátsó, egymás mellett lévő asztalhoz. Méri néni a mindig mosolygós, halk szavú tanárnő becsukta az ajtót és helyet foglalt az asztalokkal szemben elhelyezkedő nagyobb tanári asztalnál. Kontyba kötött barna haját megigazította, hosszú, vékony ujjaival. Végignézett a gyerekeken, megvárta, amíg elhallgat a zsivaj és elkezdődhet az óra.
- Számotokra az év nagyon izgalmas lesz. Mint tudjátok, harmadikban meg kell ismerkednetek az összes szakmával, hogy jövőre el tudjátok dönteni, melyiket válasszátok. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha elutaztok és megnézitek, kipróbáljátok az összes szakmát.
Momó az utazás gondolatától olyan jó kedvre derült, hogy legszívesebben ugrándozott volna. De nyugodt maradt, mert a többiek még nem fejezték be az írást. Ábrándozva kibámult az ablakon és képzeletében mát messze járt. Végre sikerült egy vágya és itt hagyhatja ezt az unalmas várost! Talán még egy másik nagyon titkos vágya is valóra válhat, amit még nem mondhat el senkinek! Talán megtudhat valamit a fenti világról! Tudta, hogy a manók nem beszélhetnek róla, ezért nem, mert sokat kérdezősködni. Kicsi korában sok mesét hallotta a nagypapájától a fent élő lényekről és az emberekről, akik miatt a manók nem tehetik be a lábukat abba a világba. Réges-régen történt valami, amiről senki nem beszélhetett. Momó úgy gondolta, hogy talán már nem is emlékszik senki arra mi is történt, amit igyekeztek kitörölni a manók emlékezetéből. Momó gondolatait az iskola tetején lévé toronyóra kongása szakította félbe.

- Gyerekek! A mai tanítás véget ért! – jelentette be, Méri tanárnő. - Azért tanultunk ma csak egy órát, mert megbeszélés lesz a tanácsteremben. Aki nem tudta befejezni az írást, vagy a rajzolást az otthon folytathatja. Holnap reggel a harmadikosok a könyvtár előtt gyülekezzenek, a többiekkel itt találkozzunk. A viszont látásra!
- Viszontlátásra tanárnő! – harsogták a manócskák. 
Méri néni a tábla melletti ajtóhoz lépett, innen nyílt a nagy tanácsterem. Amikor kinyitotta látni lehetett a gyülekező felnőtteket. A gyerekek összepakolták a holmijukat és kisiettek a teremből. A tanárnő belépett a helyiségbe és gondosan kulcsra zárta az ajtót.
- Kíváncsi vagyok, miről beszélhetnek? – tapasztotta az ajtóra a fülét Piri.
- Biztosan az utazásunkról. Gyere, menjünk haza. Ebéd után kimehetnénk a patakhoz papírhajót úsztatni. – húzta el Momó a lányt az ajtótól. Kilépve az iskolából Babó és Dodó csatlakozott hozzájuk.
- Mi is veletek mehetünk? Kérdezte a két fiú.
- Hát persze! Találkozzunk a kikötőnél! – válaszolta Piri.
Azzal mindannyian hazamentek ebédelni.

A történet folytatását megtalálod a könyvben!

Ákossy Eszter: A SZELÉNDEKHAMARI ERDŐ TITKAI
(részlet)

Tavaszünnep

(A szeléndekhamari erdőben az erdőlakók egy része még téli álmát aludt. Akik már ébren voltak, elhatározták, hogy hagyományaikhoz híven, a fákra díszként akasztható süteményeket készítenek a tavasz közeledtének megünneplésére. A  süti  körül azonban némi bonyodalom keletkezik…)

Fürgeláb, Rőti és Borzongó ügyesen kiszaggatta a tésztából a tulipán, margaréta, madár és hal formájú finomságokat, aztán Durrbele betette a megrakott tepsiket a bemelegített sütőbe, majd visszaballagott a többiekhez. Ekkor, szinte egyszerre, mindannyian felkapták a fejüket. Az ablakhoz szaladtak. A hóborította tisztáson, a fákon kék, piros, sárga, zöld fények futottak keresztül-kasul, és csilingelő muzsika hallatszott. Ahol a fények táncoltak, elolvadt a hó. Egy szempillantás alatt véget ért a tél!
– Tavasz van! Végre, tavasz van! – kiáltották.
– Aúúú! Még mindig szuhuhúr! – hallatszott ekkor Rőti nyöszörgése a kandalló felől. Mindannyian a hang irányába néztek. Selyempocak felébredt, Rőti őt ölelgette. Csak azt felejtette el, hogy a kis sünnek kizárólag a pocakja selymes...
– Selyempocak! Szép tavaszt! – üdvözölte Sosedöf, majd nagyokat horkantott örömében.

– Kész van a süti? – kérdezte köszönés helyett az álmosan pislogó tüskeböki. – Már nagyon éhes vagyok! – tette hozzá gyorsan.
– Ajaj! A sütik! Azokról teljesen megfeledkeztünk! Remélem, nem égtek oda! – kiáltotta rémülten Sosedöf, és kicaplatott a konyhába.
– Te jószagú Fenyőmanó! Mekkorák lettek! – hallatszott ekkor. Néhány pillanat múlva Sosedöf megjelent az ajtóban.
– Nézzétek meg, mit sütöttünk! – szólt kuncogva.
Mindannyian a konyhába siettek.
Fürgeláb, Borzongó, Rőti és Durrbele értetlenül meredtek a süteményekre. A kiszaggatott tészták hatalmasra dagadtak, összeforrtak, és benőtték a sütő belsejét!
– Borzasztó! Most mit aggatunk a fákra? Mivel köszöntjük a tavaszt? Mit fognak szólni a barátaink? Mi lesz a...
– Elég legyen már, Borzongó! Azért még nem dőlt össze a világ! – szólt rá a kétségbeesett borzra Fürgeláb.
– Durrbele, légy szíves, szedd ki a tepsiket valahogy! – kérte ezután, majd Borzongóhoz fordult.
– Te pedig, kérlek, hozz a kamrából néhány üveg erdeiszeder-lekvárt! Idén tortával ünnepelünk!
Borzongó elbattyogott, aztán jó ideig nem került elő. Fürgeláb épp utána akart menni, hogy megkeresse, amikor csíkos barátja maszatosan, két üveg lekvárral a praclijában mégiscsak előkerült.
– Mit csináltál ennyi ideig? – érdeklődött Rőti a borz maszatos pofácskáját vizsgálva.
– Hát... én csak... meg kellett kóstolnom, hogy nem savanyodott-e meg a szederlekvár...
Rőti erre nagyon mérges arcot vágott, és már nyitotta is a száját, hogy mond valamit, de Fürgeláb közbevágott:
– Segítsetek elkészíteni a tortát!
A hatalmas sütiket Durrbele felszeletelte, a többiek pedig megkenték lekvárral a diótól, finom fűszerektől illatozó tésztalapokat.
– Készen is van! – szólt elégedetten Fürgeláb, miután ügyesen egymásra rendezte a rétegeket.
– Díszítsük ki a tetejét! – javasolta Rőti.

Ám ekkor, hirtelen a kék, piros, sárga és zöld fények belepték a konyhát, majd, ki tudja, honnan, felcsendült a jól ismert bűvös varázszene. A fények szivárványos nyalábbá fonódva forogtak, táncoltak egy darabig a torta tetején, majd hirtelen, éppoly váratlanul, mint ahogy jöttek, eltűntek.
– Odanézzetek! – suttogta Sosedöf, bár ezt fölösleges volt mondania, hiszen amúgy is mindannyian a tortára meredtek.
A hatalmas süteményt megannyi színes marcipánvirág és apró cukorgyümölcs borította.
– Bámulatos! Csodaszép! Hihetetlen! – kiáltották aztán, szinte egyszerre.
– Indulnunk kell, mindjárt kezdődik az ünnep! – kapott észbe Fürgeláb, és előreszaladt, hogy kinyissa a bejárati ajtót.
(…)
(A hatalmas tortát becsomagolták, majd egy asztalra állították, hogy Durrbele könnyebben elvihesse az erdei tisztásra, ahol már összegyűltek az erdőlakók.)

Durrbele a tisztás közepén letette az asztalt. Az erdőlakók elcsendesedtek. Ámulva nézték a hatalmas csomagot.
– Kedves barátaim! Néhányan biztosan csodálkoztok, netalán búsultok is, hogy idén nem díszítik a Brummanyó-féle sütik az erdő fáit. Szerettük volna, csak hát a molyok...
Sosedöf közbevágott:
– Tavasztortát hoztunk nektek helyette! Boldog tavaszünnepet, barátaim!
Durrbele ekkor lerántotta a lepedőt.
– Bámulatos! Hatalmas! Mennyei! Mesebeli! – hallatszott mindenfelől.
– Macikám! Mikor vágsz végre nekem egy szeletkét? – kérdezte Selyempocak.
Durrbele egy jókora tortadarabot kanyarított Selyempocaknak.
– Tessék! Jó étvágyat! Jöjjön mindenki! Kinek adhatok?
– Nagyon finom! – harsogta a kis tüskés. – És ez a vadalma! Eddig mintha nem is lett volna a receptben! A kedvencem! – cuppogott két falat között Selyempocak.
 

– Az egy alma formájú sütemény, amit neked csináltam! – kiáltott fel Rőti.
– Hát persze! Csak aztán sülés közben megváltozott, belenőtt a többibe! – csóválta a fejét bánatosan a róka.
– Külön nekem csináltad? Csak nekem? – tisztítgatta le a morzsákat a sült almáról Selyempocak.
– Neked. Már nagyon hiányoztál – mondta Rőti halkan.
Ekkor valahonnan csodás, simogató muzsika csendült, és az esti szürkületben szivárványos fények lepték el a fákat. Kéken, zölden, sárgán, pirosan ragyogva táncoltak, forogva kergetőztek a lombkoronákon.
– Nézzétek, a Tavasz! Feldíszíti az erdő fáit! – suttogták az állatok, majd összefogódzkodtak, és táncra perdültek. Kivéve Selyempocakot. A kis sün gondosan őrizgette a fonnyadtra sült vadalmadarabkát a praclijában...

Az erdőlakók életéről szóló vidám történetek olvashatóak könyv formájában is! Rendeld meg a www.novumkonyv.hu oldalon, vagy érdeklődj a Novum Könyvklub terjesztőinél!

 

Szilveszteri cikkek